Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/home/szovets1/public_html/scarbantia.com/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 70 sor).

Ősemberek, kövek és rénszarvasok - Dr. Dobosi Viola (MNM) előadása, képriporttal

Cikk

Undefined

Dr. Dobosi Viola - Ősemberek, kövek, rénszarvasok.pps (906 KB)  2017. április 5-én, Sopronban, a Pedagógusok Művelődési Házában érdekes előadást tartott az őskőkor emberéről és a korbeli természeti környezetről a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa, Dr. Dobosi Viola, régész.

Közzétesszük az előadás rövid összefoglalóját, Dobosi Viola tollából: "Ősemberek, kövek, rénszarvasok: Az emberi evolúció utolsó szakaszának már Európa is a színtere volt. A legkorábbi maradányok Európa két szélén: Spanyolországban (Atapuerca 1,2 millió) és Grúziában (Dmanisi, 1,7 millió éves ) kerültek elő.

A természeti környezet, a jégkorszak: 

Több hosszú jégkorszak volt a Föld 4,5 milliárd éves történetében. A máig tartó utolsó a Homo sapiens biológiai, fizikai-szellemi fejlődésének időszaka. Kialakulásához a Földet érő napsugárzás mennyiségének egy bizonyos érték (Köppen-féle küszöbérték) alá kell csökkeni: a csapadékos télen lehullott hó folyamatosan felhalmozódik, mert a hűvös nyarakon nem olvad el. A szélsőséges éghajlatot kiváltó eljegesedés okait részben a Föld pályaelemeinek periodikus ingadozásában és a Föld felszín folyamatos változásában (kontinens vándorlás, hegyvonulatok felgyűrődése, stb.) kell keresni. A végeredmény: a hideg időszakok csúcsán a jégtakaró Sziléziáig lehúzódott, a januári középhőmérséklet –10 fok alatti , a júliusi +12-14 fok körüli volt. Ennek eredményeként az élővilág a maitól lényegesen különbözött

A növényzet a Kárpát-medencében száraz sztyepp, magas kórós lágyszárúakkal, a fás vegetációt elsősorban fenyők és néhány igénytelen lombos faj jelentette a folyók menti galériaerdőkben.
Az állatvilág jellegzetes fajai a nagytestű növényevők (bölény, őstulok, ló, rénszarvas és a közismert mamut) a sztyeppén, jellegzetes ragadozó a rozsomák, s az északi vidékeken honos hófajd.
A jégkorszak végét jelentő felmelegedés elől az állatfajok egy része északra húzódott: a rozsomák a tajga övezetbe, a vad rénszarvas a karibu vadászzsákmány maradt, az európai rénszarvas a lappok háziállata, egy része alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez: vaddisznó, gímszarvas egy része kihalt: pl. a mamut, gyapjas orrszarvú.

Jelen ismereteink szerint Európába már az eszközt készítő ember érkezett meg. Az emberré válás korai szakaszának leleteit Kelet-Afrikából ismerjük. Kretzoi Miklós paleontológus szerint a hajdani egyszerű evolúciós törzsfa mára bokorerdővé sűrűsödött. Volt olyan időszak, amikor egymás mellett legalább négy, fizikai megjelenésében, anatómiai jegyeiben, étkezési szokásaiban egymástól lényegesen eltérő főemlős élt egymás mellett Kelet-Afrikában.

Európába már a Homo, az eszközkészítő ember érkezett: a Homo ergaster (ügyes ember) ≈ Homo erectus (felegyenesedett ember). Kultúrája az őskőkor legkorábbi szakasza: az alsó paleolitikum.
Magyarországon egyetlen hitelesen feltárt, többrétegű gazdag telepét ismerjük Vértesszőlősről. Egy gyerek tejfogai és egy felnőtt férfi tarkócsontja került elő. Sámuelt László Gyula régész professzor rekonstruálta. A kiszáradt mésztufa medencében élő közösség az Általér által szállított kova- és kvarcit kavicsokból készítette eszközeit

Következő nagy lépcsőfok a neandervölgyi ember, régebben leginkább ő volt az „ősember”. Kultúrája a középső paleolitikum. Magyarországon két lelőhelyen kerültek elő ember-maradványok: a Subalyuk barlangban egy felnőtt nő és egy gyerek vázrészei, koponyája és a Remete Felső barlangban néhány fog. Ennek a korszaknak a lelőhelyein három, különböző eszköz megmunkáló hagyományban gyökerező ipart ismerünk. Ezek: a levél alakú lándzsahegyek kultúrája (Jankovich barlang és köre) a vértesszőlősi hagyományokat folytató kavics megmunkáló iparok (Tata) és az Európában általánosan elterjedt moustéri (egy franciaországi lelőhelyről elnevezett) ipar (Subalyuk).

Végül a jégkorszak máig utolsó eljegesedése idején a velünk fizikai megjelenésben, szellemi képességekben azonos Homo sapiens fossilis népesítette be az ismert világot. A fossilis /ásatag jelző arra utal, hogy még jégkorszakban élt, tehát szigorúan véve ősember. Kultúrája a felső paleolitikum, A Kárpátok íve által némileg védettebb medence a leghidegebb időkben is kedvező életfeltételeket kínált. A népesség és a telepek száma is megnőtt a korábbi időszakhoz képest. A telepeken a keskeny, karcsú pengéken készített eszközök, fegyverek mellett megjelennek távoli vidékek nyersanyagai: a Prút völgyéből vagy Sziléziából jó minőségű kovaféleségek, az Alpokból hegyi kristály, okker, borostyán, ékszercsigák.

Az őskőkor a jégkorszakkal együtt ért véget 12 ezer évvel ezelőtt. Néhány ezer év (a mezolitikum vadászai-halászai) után a zsákmányoló életmódot felváltotta termelés (növénytermesztés-állattenyésztés), a természet adta javak felhasználását a természet átalakításának időszaka.

A hazai őskőkor kutatásában két soproni tudós szerzett elévülhetetlen érdemeket. Bella Lajos (1850-1937) a soproni Burgstall feltárásának kezdeményezője az őskőkorra is kiterjesztette munkásságát. 1916.ban Herman Ottó barlangban ásott Kadić Ottokárral. Mint a Barlangkutató Szakosztály elnöke, a bükki barlangok kutatásának irányítója volt. A hálás utókor Pilisszentkereszten, a Vaskapu szurdok egyik barlangját róla nevezte el. Hűséges tanítványa, Hillebrand Jenő (1884-1950) antropológusnak indult, ám a két világháború közötti időszak egyik vezető paleolit kutatója lett. Külföldi tanulmányútjain megismert korszerű ásatási módszereket a saját ásatásain alkalmazta, (Istállóskő, Jankovich, Balla, Kiskevély, Büdöspest, Szeleta barlangok) modern elméleti és tipológiai ismeretei a leletanyagok feldolgozásában voltak iránymutatók. Monográfiája máig használatos kézikönyv. A róla elnevezett barlang a Bükkben, Parasznya határában nyílik.

Végül, az „örök életű ulu”: a középső paleolitkumban vagy 100 ezer évvel ezelőtt kitalálták, ezzel a kőből készült kaparóval nyúztak, vágtak, daraboltak. Kézbe illő, egyszerű, célszerű. Máig használják. Az innuit (eszkimó) nők minden korosztálya, még kőből, kézkímélő fogóval. A mai ulu-gyárakban már nem teleforma, acélból készül, különböző nyéllel, fogóval. Kézbe illő, egyszerű, célszerű. Neandervölgyi örökségünk.".

Köszönjük Viola az érdekes, informatív előadást!

 

Dátum: 
2017. március 21. (kedd) 10:00